Szerintem már ódákat zengtem a Tűzmadár Alapítványról, ez most sem lesz másként. Többször szerettem volna Róla írni, de megvártam a személyes találkozást, hogy megfigyelhessem, hogy tényleg Ő-e az? És igen, Ő az.

Szóval, akiről ma írok, nem más, mint egy földre szállt angyal, aki azért él köztünk, hogy minden erejével segítse a daganatos betegek felépülését. Komolyan mondom, hogy nagyon kevés olyan emberrel találkoztam életem során, aki ennyi nyugalmat, biztonságot, szeretetet, odaadást, bizalmat, hitet sugárzott volna egyszerre. És ez még hagyján, de olyan igazi és mély tudással rendelkezik a rákos megbetegedésekkel kapcsolatban, ami példaértékű. Ő szervezi az összes programot, ezzel segítve a betegek rehabilitációját. 

Többször találkoztam Vele, amikor jártam a különféle programokra. Már akkor feltűnt, hogy a szívét-lelkét kiteszi a betegekért. Valahogy mindig csodálattal figyeltem, mert a rengeteg dolga mellett mindig akad pár jó szava a betegekhez.

Ha lehetne a rákosoknak védőszentje, akkor szerintem Ő lenne az :)

Felmerült bennem az a kérdés, hogy hogyan lehet ezt így csinálni? Ilyen odaadással? És amúgy is mi visz rá egy pszichológust, hogy onkopszichológus legyen? Van esetleg neki is valamiféle kapcsolata a betegséggel? Igazán kíváncsi lennék erre… Ha kérdéseimre az a válasz, hogy csupán segíteni szeretne a rászorulókon, akkor Ő tényleg egy Angyal.

Miért gondolom így? Mert talán a rák az a betegség, amivel még mindig nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni. Sem a betegek, sem a hozzátartozók, sem a munkahely stb. Mégis van ez az alapítvány, ahol – mindezek ellenére – tárt karokkal várják a gyógyulni vágyókat. Ehhez szerintem tényleg több kellhet holmi emberinél. 

Ő pedig nem más, mint Dr. Rohánszky Magda a Tűzmadár Alapítvány onkopszichológusa, aki ebben az interjúban mesél többek között az alapítvány programjairól.

(szerintem a fehér ruha is sokat sejtett, mely világhoz tartozik :)