2011. január első hetében tünt fel, hogy a nyakam jobb oldala egészen be van dagadva. Először azt hittem, hogy híztam, és tokára ment, de mivel csak az egyik oldalon történt változás, ezért ezt elvetettem. Így maradt az, hogy biztos valami vírust elkaptam és attól nagyobbodott meg a nyirokcsomóm. Úgyhogy vártam 2 hetet, hogy elmúljon. Ugyanis nem vagyok az az orvoshoz rohangálós típus. Ha lehetőségem volt, mindig magam oldottam meg kisebb legyengüléseimet. Gondoltam, ez is egy hasonló történet… Sajnos nem…

Valahogy (nem tudom megmagyarázni, miért) első pillanattól kezdve éreztem, hogy ez valami más… Persze, úgy gondoltam, 28 évesen nem lehet komolyabb bajom, főleg nem rák. De valahogy annyira furának tartottam, hogy nem fáj a nyirokcsomóm, mert annak fájnia kell elvileg, ha baj van. Ezért kicsit végig éreztem, hogy valami nagyon nem jó, de állandóan reménykedtem, hogy nem vagyok rákos…

Tehát a legszembetűnőbb tünet a nyirokcsomó fájdalmatlan megnagyobbodása. Ezen kívül még előfordulhat visszatérő, megmagyarázhatatlan láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás, nehéz légzés, köhögés és bőrviszketés.

A többi tünetből nekem szerencsére (vagy sajnos) csak a fáradékonyság jutott. Azért sajnos, mert így ráfogtam a tüneteket, hogy alacsony a vérnyomásomra meg arra, hogy sokat dolgozom stb. Annyi különbség volt talán, hogy olyan szinten álomkóros lettem, hogy naponta képes voltam akár 16-18 órát is aludni. De továbbra is a kimerültségre fogtam.

Persze, miután diagnosztizálták a hodgkin-limfómát, összeállt a kép…