Tegnap beszéltem egy kedves barátnőmmel, aki éppen most jár nyirokmasszázs tanfolyamra. Kérdezte tőlem, hogy szerintem, melyik mozgásforma az, amelyik a nyirokrendszerre jótékony hatással van. A jógát rögtön rávágtam, de a többi kettőn már csak mosolyogtam. Ez pedig az úszás és a biciklizés. És azért mosolyogtam rajta, mert pont ezt a hármat űzöm :)

Ebből két dolgot szeretnék kihozni. Az egyik, hogy aki csak teheti, valamelyiket iktassa be a mindennapjaiba. Hiszen magamon is érzem, hogy rengeteget segít. És folyamatosan erősödöm, és nagyon jól érzem magam a bőrömben. Az már csak hab a tortán, hogy a jótékony hatások a külső jegyekben is megjelennek ;)

A másik pedig az, hogy amikor a jógát és a biciklizést választottam a kezelések mellett, és most nyár óta az úszást és betettem a repertoárba, akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy ezzel a nyirokrendszeremet javítom, ápolom.

Ez valahogy ösztönösen – vagy hívhatnám isteni sugallatnak is, vagy megérzésnek – jött. Azt éreztem a kezelések elején, hogy jógáznom kell. Később azt, hogy emellett bicikliznem is. Az úszást már a felépülő fázisban éreztem, amikor már volt valamennyi energiám. Csak ott volt a vízfóbiám, ami egy kicsit nehezítette a helyzetem. De szerencsére leküzdöttem, és már a mélyvízben gyakorlok a nagyon cuki tanárommal.

Valami fantasztikus az emberi test. Pontosan tudja, hogy mikor mire van szüksége. Csak oda kell rá figyelni, és észrevenni. Utána pedig hallgatni rá. Mostanában azt csinálom, hogy amikor nagyon kívánok valami ételt, utánanézek, hogy pontosan mire jó. Így legalább tudom, hogy most épp hol tart a testem. A testem által pedig a lelkem.