A limfóma diagnosztizálása előtt évekig küzdöttem a krónikus fogínyvérzéssel, ami már kezdett súlyos ínysorvadásba átcsapni. Fontosnak tartottam erről írni, hiszen nem gondoltam volna, hogy a kettő között szoros összefüggés van. Akkor vált számomra világossá, amikor tünetmentes lettem. A limfómával együtt a fogínyvérzésem is teljesen megszűnt. Pár hónapja voltam a fogorvosomnál, aki elmondta, hogy az ilyen fokú fogínyvérzés a leukémiásoknál figyelhető meg. (És hát a limfóma a leukémia testvére) Természetesen a legutóbbi kontrollvizsgálaton semmi baj nem volt, sem az ínyemmel, sem a fogammal.

4 évig küzdöttem ezzel az ínybetegséggel, és nem tudták megmondani, hogy mitől lehet. Több orvos azt mondta, hogy fogadjam el, és próbáljak meg ezzel együtt élni. 

Most már értem, hogy a testem figyelmeztetni akart 4 éven keresztül. Ugyan jártam vele orvoshoz, de nem néztem a mélyére, hogy igazából miért is történik ez velem. Éreztem, hogy nem normális, már csak azért is, mert semmi nem indokolta, hogy 3 havonta fogkőleszedésre kelljen járnom és ömöljön a vér a ínyemből.

Az egy érdekes összefüggés, hogy az előző munkahelyemre való belépést követő pár hónapon belül jelentkeztek először a tünetek. Talán azt jelenthette, hogy ez a munkahely nem az én pályám. De mivel elég makacs voltam világéletemben, hát, ott maradtam. Nem mondom, néha egész jó volt. De sosem szeretettem, amit csinálok, ráadásul az egész életem ott töltöttem. Ahogy visszagondolok, szinte látom magam előtt, ahogy egyre örömtelenebb vagyok, belefásulok. Szóval, jól kitoltam magammal. Viszont! Cseppet sem bánom, hogy így alakult, mert most már kristályosodik, hogy mivel szeretnék igazán foglalkozni. Csak olyan szakmát választok, ami örömet, elégedettséget okoz nekem és a másik félnek is. 

Azért írok ennyit az örömről, hiszen a limfóma és a vérzés mindig az örömvesztés testi megnyilvánulása. Szóval, szerintem ez talán érdemes elgondolkodni. Az életöröm visszahozására a legjobb módszer, hogy az ember olyan dolgot csináljon, amit szeret. Szerintem, akiknek van hobbija, nem lesznek limfómások. Nekem nem volt. Vagyis volt, csak azt sem csinálhattam, hiszen állandóan a munkahelyemen keccsöltem. Most már viszont van, és azt hiszem, ez lesz a szakmám is ;)