Házi orvos

 

Eltelt 2 hét és úgy döntöttem, hogy elmegyek a problémámmal a házi orvoshoz, aztán majd felír valamit, amitől pikk-pakk elmúlik a duzzanatom, és minden folytatódhat tovább…

 

Sajnos muszáj részleteznem az ott történteket, mivel ez a „szimpatikus”, elvileg doktor nő a továbbiakban is megnehezítette a dolgom. Úgyhogy róla lehet kicsit ingerültebben és negatívan fogok írni.

 

Szóval, beléptem ehhez az „orvoshoz”, aki elvileg erre esküdött fel:

 

Az orvosi eskü szövege:

 

,,Én ................. esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint a ______________________ Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam."

 

Az első dolga a köszönés után, hogy leteremtett, hogy mit képzelek magamról, hogy csak most megyek el hozzá, de valami olyan megengedhetetlen stílusban, hogy más ember egy darab sz@rral sem beszél így. Mondtam  neki, hogy azt hittem, hogy elmúlik, ezért nem jöttem egyből. Ez azért érdekes, mert az ő gyógymódja a továbbiakban „majd elmúlik magától” orvosi gyógymód. :) Vicces :)

Megvizsgált, mondta, hogy máshol nem érez nyirokcsomó duzzanatot, úgyhogy egy kis papírcetlire felvéste, hogy hova kell mennem vizsgálatra.

 

-         vérvétel

-         fogorvos

-         nyaki ultrahang

-         sebészet

 

Aztán gyorsan távoztam a Sárkány barlangjából. Ő az egyetlen negatív orvos a történetemben, a többi orvosnak meg az életem köszönhetem.

 

Vérvétel

 

A házi orvos a beutalóban megjelölte a Cytomegalovírust és az Epstein-Barr vírust is, hogy nézzék meg, hogy esetleg ezek okozzák a panaszomat. A vérvétel eredménye 1-1,5 hét múlva készült el (ha jól emlékszem).

 

Ameddig készült a leletem, nem tétlenkedtem, mert egyre jobban kezdett idegesíteni, hogy mi az a nyakamon. Egyrészt a tudat, hogy nem tudom, mi van velem, másrészt elég látványos helyen is volt, ami meg a hiúságom is zavarta.

 

Ezért elmentem az imádott fogorvosomhoz.

 

Fogorvos

 

Még azon héten, pénteken írtam a fogorvosomnak sms-t, hogy elég amorf a fejem, és még nem lehet tudni, hogy mitől van, ezért szeretnék menni hozzá vizsgálatra. Este felhívott és mondta, hogy holnap menjek el hozzá.

 

Így szombaton már ott ültem a vizsgálószékben. Kikérdezett, hogy milyen egyéb panaszaim vannak, volt-e mumpszom. Mondtam, hogy semmi panaszom nincs. Viszont ekkor gondolkodtam el azon, hátha a bölcsességfogamtól van. Ugyanis mind a négy bölcsességfogam az ínyem alatt fekve helyezkedik el, és lehet, hogy be vannak gyulladva vagy valami egyéb problémájuk van. Innentől kezdve számomra az tűnt a legracionálisabbnak, hogy el kell a jobb alsót távolítani.

 

Persze, ekkor azon imádkoztam, hogy „csak bölcsességfog műtétet ne!!!!!” (kívánságom teljesült)

 

Aztán csinált röntgen felvételt a jobb alsó bölcsességfogamról, ami szerint azzal semmi gond nincs, de biztosra akart menni, ezért felhívta a szájsebész ismerősét, akit megkért, hogy tüzetesebben nézzen meg.

 

Így a következő hét hétfőjén elmentem a SOTE Szájsebészeti Klinikára.

 

Szájsebészet

 

Itt valóban jó alaposan megvizsgálta a jobb alsó bölcsességfogam. Tapintásra szerinte sem bölcsességfog probléma, de elküldött panoráma röntgenre. A röntgenfelvételen sem látott olyat, ami okozhatná a  nyirokcsomó duzzanatot.

 

Mondtam neki, hogy még várom a vérvétel eredményét, és lehet, hogy tényleg csak egy vírusról van szó. Erre azt mondta, hogy mindenképp menjek vissza a lelettel.

 

Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez a pillanat határozza meg további életem. Azt is mondhatta volna, hogy „nem bölcsességfog probléma, többet ide ne jöjjön!”. De ő mintha komolyabban vette volna a problémámat, mint a házi orvos. Nagyvalószínűséggel ért is ahhoz, amivel foglalkozik, ellentétben a házi orvossal (továbbiakban Sárkány), aki szerintem még a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy csak egy vírust nyeltem be.

 

Aztán szerdán elmentem Mamival (nagymamám) a János Kórházba a leletért, meg közben időpontom is volt a nyaki ultrahangra. Mami intézte a leletet, én meg vártam, hogy behívjanak ultrahangra.

 

Nyaki ultrahang

 

Az ultrahang vizsgálat során kiderült, hogy nem 1, hanem 4! bedagadt nyirokcsomóm is van, mind a négy több, mint 2 cm-es. A vizsgálóasztalon fekve tudtam meg, hogy – amit a vérvétel részben írtam – a leleten külön megjelölt Cytomegalovírust és az Epstein-Barr vírus IgG pozitív eredményt mutatott, ami ezt jelenti: A CMV - EBV IgG jelenléte, kimutathatósága önmagában, korábban lezajlott betegséget bizonyít.

(forrás: http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/V/4/250main.htm)

 

Az ultrahang vizsgálati lelet véleménye: (részlet – kihagytam a „latinos részeket” nem elferdítve a valóságot :))

 

„A CMV és EBV IgG pozitivitás, a fájdalmatlan lgl. megnagyobbodás miatt egyéb eredet sem zárható ki biztonsággal, ezért az elváltozás kontrollja, klinikumtól függően biopszia javasolt.”

 

Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert ezek után Sárkány egy cseppet félreértelmezte a leletet.

 

Házi orvos II. – Most Mami ment hozzá

 

Megkértem Mamit, hogy vigye le Sárkányhoz a vérvétel leletem, mert nekem rohannom kell vissza dolgozni, és hát mostanság nem lehet az ember egy percet sem beteg, mert kirúgják…

 

Így Mami – kezében a lelettel – nekivágott. Én közben dolgoztam, aztán gondoltam, felhívom, hogy mi a helyzet. Amikor hívtam, pont Sárkánynál volt, és megtudtam aznap, hogy nincs semmi bajom, csak ezt a vírust elkaptam, és kb. 3-4 hét múlva elmúlik.

 

Egy hatalmas kő esett le szívemről. Írtam is a fogorvosomnak, hogy hál’ istennek csak egy vírus és pár hét és elmúlik. Aki szintén nagyon boldog volt (azóta is ebben a hitben hagytam. Jobbnak találtam, hogy nem tud róla, hogy valójában mi is a bajom.).

 

Azonban eszembe jutott, hogy vissza kell mennem a Szájsebészetre, mert megígértem. Vacilláltam rajta sokat, hogy mi legyen, menjek – ne menjek, de valahogy úgy éreztem, hogy jobb, ha visszamegyek biztos ami biztos alapon. Végül elmentem és vittem magammal a vérvétel eredményét.

 

Szájsebészet II.

 

A szájsebész is elolvasta UGYANAZT a leletet, de ő jól értelmezte. Tehát úgy, ahogy az a szakirodalomban is szerepel. Azaz a CMV - EBV IgG jelenléte, kimutathatósága önmagában, korábban lezajlott betegséget bizonyít.

 

Mondtam neki, hogy de hát a házi orvos azt mondta, hogy ez az EBV a bajom, és pár hét múlva el is múlik a nyirokcsomó duzzanatom. Erre azt reagálta, hogy valamikor régebben valóban bennem volt ez a vírus. De már nincs, és betegségen már túlvagyok. Úgyhogy ez már a múlt a kórtörténetemben. Kicsit megijedtem, de még élt bennem a remény, hogy hátha a vírusok valami maradványa miatt van.

 

Mivel ő nem hagyta annyiban a problémám, ezért kért időpontot biopsziára. Ugyanis az elég pontosan kimutatja, hogy mitől nagyobbodott meg a nyirokcsomóm.

 

Megint sokat gondolkodtam azon, hogy oda elmenjek-e. Megmondom őszintén, nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy egy tűt szúrjanak a nyakamba. Végül csak elmentem oda is.

 

Radiológia – Biopszia

 

A SOTE Radiológiai és Onkoterápiás Klinikára mentem a megadatott időpontra, ami egyébként február 14-e volt, ezt azért egész könnyen megjegyeztem.

 

Először megint csináltak egy nyaki ultrahangot, és megállapították, hogy semmit sem változott a nyirokcsomóim mérete. Pedig hát eltelt 2 hét, és a házi orvosi diagnozis szerint ugye csökkennie kellett volna, hiszen ez olyan vírus, ami magától elmúlik…

 

Tettem egy próbát az orvosnál, miszerint én nem ragaszkodom a biopsziához, és ha ő is úgy gondolja, akkor kihagyhatjuk… Persze, mert továbbra sem volt semmi kedvem, hogy a beleszúrjanak egy tűt a nyakamba. Végül megegyeztünk, és úgy döntöttem, ha már ott vagyok, akkor „ám legyen” vegyenek mintát a nyirokcsomómból.

 

Megtörtént, és egyáltalán nem is fájt J Sokkal rosszabbra számítottam. Így legalább ezen is túl voltam.

 

Ekkor azt hittem, hogy már végig jártam az egész folyamatot, és adnak végre valami gyógyszert, amitől elmúlik végre a duzzanatom…

 

Szájsebészet III.

 

Február 14-e hétfő volt, és úgy volt, hogy azon a héten visszamegyek az eredményért csütörtökön vagy pénteken, de nem tettem, mert valahogy éreztem, hogy még szeretnék egy jó és nyugodt hétvégét. Azt hiszem, ezt jól tettem, mert 21-én, amikor ültem a váróban, és vártam, hogy közöljék velem, hogy „megnyugodhat, nincs semmi baj, adunk gyógyszert, és elmúlik”, ehelyett az orvosom  behívott egy teljesen másik szobába, ahol még ott volt egy másik orvos is, és mondták, hogy foglaljak helyet. Itt már teljesen biztos voltam, hogy valami nagyon nem jó, itt valami mást fognak mondani.

 

Nagyon kedvesen közölték velem, hogy a biopszia „rossz sejteket” mutat (nem mondták ki, hogy rák. Gondolom, nem akarták rám hozni a szívbajt), és ki kell venni az egyik nyirokcsomóm.

 

Én meg ott ültem értetlenül, hogy ez most mi?!?! És csak sírtam. Nagyon nem tudtam hova tenni a történteket. Azt az egy kérdést tudtam feltenni, hogy „most akarják kivenni?” Mondták, hogy nem, hanem pénteken (február 25. – ezt egy életre megjegyeztem), de addig menjek el a házi orvoshoz, aki beutal a kötelező műtét előtti vizsgálatokra.

 

Sárkány aznap pont rendelt jó időben, úgyhogy összeszakadva nekiindultam, és mentem hozzá. Ami most jön még mindig idegessé tesz, és számomra érthetetlen, továbbá megkérdőjelezi ennek az „orvosnak” bármilyen jellegű szakmai tudását, illetve felfoghatatlan, hogy ilyen ember praktizálhat.

 

Házi orvos III. (Sárkány)

 

Mint az előbb említettem, kicsit össze voltam zuhanva, hogy megtudtam, hogy nagy valószínűséggel rákos vagyok, és hogy műteni fognak pár nap múlva. Ebben a lelki állapotban mentem Sárkányhoz, akinek egyáltalán nem tetszett, hogy én önálló akcióba kezdtem a Szájsebészeten. (persze, ez mentette meg az életem)

 

Bementem kb. kisírt szemmel, hogy műteni fognak, erre ez a csak csúnya és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal jellemezhető nő, leb@szott, hogy miért kell engem megműteni, amikor ez csak egy vírus, és mindjárt elmúlik. Meg amúgyis, micsoda dolog, hogy nem a Szájsebészet nyomtatott nekem beutalót. Meg adjam már oda a leleteimet. A leleteket meg elkezdte dobálni az asztalon, meg idegbetegeskedett. Egyszerűen nem tudom visszaadni azt a stílust. Én meg csak ültem ott összeszakadva, várva, hogy elmehessek már végre onnan.

 

Úgy érezte, hogy nem csinált ki teljesen, ezért megkérdezte, hogy amúgy izgulok-e Na, itt azért kinyílt a bicska a zsebembe, bár csak annyit válaszoltam, hogy „nem izgulok”. Természetesen bosszúmat azóta forralom, mert nem tudom, hogy lehetne ezzel az emberrel hasonló mértékűt tenni. Már van pár tippem, de nem vagyok biztos még egyikben sem. Az a baj, hogy most rá vagyok szorulva a táppénz miatt.

 

Ezek után szóba került, hogy bódításban végzik a műtétet. Megint felháborodott, hogy minek műtik ki a nyirokcsomóm, mivel az csak egy vírus (bár a papíromon rajta volt, hogy limfóma – lehet, olvasni sem tud). Aztán ezt mondta, hogy „bár jobb kint, mint bent”.

 

Úgy voltam vele, hogy menjek már el innen, mert megütöm, és az most nem jönne jól.

 

Szóval, megkaptam a beutalókat. A vizsgálatok egy részét még aznap el is intéztem.

 

Másnap még elmentem a szájsebészetre (kedden), hogy megkérdezzem, hogy végülis mi a bajom, miért kell pontosan megműteni, és sűrű elnézést kértem az előző napi viselkedésem miatt. Aztán teljesen higgadtan végighallgattam, és elfogadtam, hogy most ez a következő lépés, amely még mindig bebizonyíthatja, hogy nem vagyok rákos…

 

Szájsebészet – A műtét

 

Eljött a nagy nap. Előtte nagyon izgultam, meg minden alkalommal megkérdeztem, hogy ez a bódítás tulajdonképpen pontosan mit is jelent. Megmondom őszintén kicsit aggódtam, hogy a nyakamat operálják, és nem tudtam elképzelni, hogy helyi érzéstelenítésben végezzék.

 

Mikor felmentem a kórterembe, egyszerűen elámultam, hogy milyen szuper hely ez. Klíma, fürdőszoba tartozik a háromágyas szobákhoz. Mindenhol tisztaság és rend. Teljesen meglepődtem. Olyan volt kicsit, mintha valami nagyobb költségvetésű amerikai filmben lennék statiszta.

 

9-kor már mentem is a műtőbe (ami szintén iszonyat modern volt), megkaptam a bódító koktélom, és már az sem érdekelt utána, hogyha átvágják a torkom J J

 

Szóval a bódítás olyan érzés, mintha a félálomhoz társulna egy jó adag nemtörődömség, illetve furcsa jó érzés. Szóval, aki ezelőtt áll, egy percig se aggódjon miatta.

 

Kivették az egyik nyirokcsomómat, aztán már vittek is a szobába. Én még szívem szerint ellettem volna a műtőben, egész jó érzés volt, csak feküdtem és semmi nem érdekelt, nem agyaltam azon, hogy mit mikor kell befizetni stb…

 

Aztán nemsokára már az ágyamban voltam. Bent kellett aludnom egy napot, de kaptam otthonról laptopot, amin egész este sorozatokat néztem. Szóval, teljesen jól elvoltam, az ott eltöltött idő abszolút pozitív élmény.

 

Másnap már otthon feküdtem és pihengettem.

 

Innentől kezdve foglalkoztatott ismét, vajon rákos vagyok-e vagy sem. Aztán saját hülyeségemnek köszönhetően túljegeltem a sebem, ezáltal lefagyasztottam a torkom, így hatalmasra nőtt a nyakam jobb oldala. Úgyhogy ambulancia, aztán antibiotikum… Na, akkor fájt mindenem… Azt nem kívánom senkinek.

 

Úgyhogy a műtét utáni jegelés fontos része a seb gyógyulásának. 5 perc jegelés – 20 perc szünet. És nem 40 perc jegelés – 5 perc szünet :) Ezt egy életre megtanultam :)

 

Mikor fájdalmaim elmúltak és eljött a varratszedés ideje, ismételten a Szájsebészeten gondolkodtam, hogy most már tényleg derüljön ki, hogy mi van velem.

 

Először kaptam egy részleges eredmény, hogy limfóma, csak még nem tudják pontosan, hogy milyen. És hihetetlen, de én még mindig reménykedtem, hogy hátha nem az.

 

Végül a műtét után 1,5 héttel megtudtam, hodgkin-limfómám van, vagyis rákos vagyok

 

Ekkor változott meg minden, de leginkább én.