Sokszor gondoltam, hogy írok egy-egy bejegyzést arról, hogy most épp hol tart az életem, de valamiért nem tettem. Azt hiszem, még nem tudtam elköszönni se a blogtól, se a betegségtől. Mire rájöttem, hogy még mindig arról van szó, hogy ragaszkodom ehhez az egészhez, addig eltelt 3 év.

No, de micsoda 3 év volt ez… Élményekben, küzdelmekben gazdag, és mindenképpen pozitív végkimenetelű. Rengeteg minden a helyére került bennem. És mivel megbékéltem magammal, az életemmel, úgy változott a világ is körülöttem. Visszatekintve, nagyon szép folyamat volt ez az 5 év. Iszonyatos mélypontok, hatalmas szárnyalások, és fontos felismerések. De nem is ez a lényeg.

Életet kaptam, és most pedig életet adtam. Egy teljesen egészséges kisfiúnak lehetek az édesanyja.

Igen, egy egészséges, gyönyörű, jófej kisfiúval töltöm mindennapjaim közel 4 hónapja. Iszonyat hálás vagyok a sorsnak, vagy istennek, vagy nem is tudom kinek, hogy ilyen élményben részesített. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy rengeteget tettem a gyógyulásomért, és azért, hogy ma ott tarthatok, ahol. És persze, a boldog életem nem jöhetett volna létre, ha nem szerettek volna annyian annyira.

Úgyhogy az előző életem, a mai nappal hivatalosan is lezárom. Magammal viszem a tanulságokat, a hálát és az alázatot.