Ma kicsit visszaestem a régi állapotomba :( Ugyanis megkaptam a táppénzt és annyira nem hittem a szememnek. Nem értem én ezt az egész elszámolási módot. Egyszer többet kapok, egyszer kevesebbet, most meg nagyon keveset. Szóval, így indult a napom, hogy megláttam az egyenlegem…

A régi állapot alatt azt értem, hogy megint túlagyaltam a dolgot, és megint nagyon ideges és gyomorgörcsös voltam. Azon aggódtam, hogyha ilyenen már megint felidegesítem magam, akkor nem nagyon léptem előre. Ettől még inkább kivoltam, hogy nem tudom egyszerűen csak úgy elfogadni a dolgokat, és nem tudok magamnak békét teremteni fél perc alatt.

A mostani problémám pedig a következő volt: Kaptam nem túl sok pénzt táppénz gyanánt. Ami nekem nem sok. És felmerült bennem a kérdés, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik minimálbérre vannak bejelentve, vagy egyáltalán be sincsenek. A másik pedig, miért számít ugyanolyan betegségnek az influenza, mint a rák? Miért kap ugyanannyi pénzt egy náthás, mint egy rákos? Ezek után azon gondolkodtam, hogy így körülbelül lehetetlenség teljesen felépülni… Szerintem a rákos emberek legalább 80%-ának muszáj visszamennie dolgozni, ha nem akar éhen halni. Ilyenkor is számít az ember egészsége? Vagy inkább a túlélésre hajt?

És egy darabig elfelejtettem, hogy milyen szerencsés vagyok… És ezt nem szabadna. Tulajdonképpen mindenem megvan, ami csak kellhet. Családom, ágyam, ételem és ingadozó lábakon álló egészségem. Nem kéne nekem mással foglalkoznom. Csak néha nehéz.

Haza jöttem, és mondtam Anyának, hogy lelki nyomi vagyok. És azt mondta, hogy legalább már lát sírni… Eddig nem igazán volt rá példa. És azt mondta, hogy szerinte ez már jó jel, hogy nem magamba fojtom a gondolataimat meg a dolgaimat.

Azt hiszem, mióta kezdek helyreállni szervezetileg, ez volt az első próbatételem, hogy tudok-e továbbra is úgy örülni annak, hogy élek. Ma lehet, hogy kicsit elbuktam… De már jobban vagyok, és próbálom visszaállítani a javított verziót :) Úgyhogy indulok is jógázni, aztán jó kis koncert este :)