Ez a vizsgálat volt a legmeghatározóbb a jövőmet és kezelésemet tekintve. Ugyanis ezzel a vizsgálattal határozzák meg, hogy a beteg melyik stádiumban van. A stádium határozza meg a kezelés mennyiségét, összetételét.

Később mentem egy PET/CT-s előadásra a Rákellenes Liga szervezésében, és ott tudtam meg, hogy a PET/CT-nek különösen nagy a szerepe a limfóma pontos diagnosztizálásában. Az előadást Dr. Lengyel Zsolt tartotta, aki a Pozitron-Diagnosztika Központ Intézetvezető főorvosa.

Anyával mentem a vizsgálatra, utólag kicsit megbántam, mert szegénykém kicsit kikészült, mert ott tudatosult benne, hogy mi bajom van.

13.20-ra volt időpontom a Pozitron-Diagnosztika Központba. Olyan 12.45 körül értünk oda, úgyhogy volt valamennyi időm jobban szemügyre venni a helyet. Mikor beléptünk kicsit olyan érzésem volt, mintha egy szálloda halljában lennénk. Abszolút luxus fogadja az odaérkezőt. Ez azért megnyugtató, mert az ember amúgy is eléggé maga alatt van, és legalább nem azzal kell foglalkoznia, hogy le merjen-e ülni. Az ott dolgozók is nagyon kedvesek voltak. Ez már a második ilyen élményem (az első SOTE Szájsebészet volt), úgyhogy teljesen le vagyok nyűgözve.

Miközben várakoztunk, addig vetítettek egy rövid tájékoztató filmet a PET/CT jelentőségéről, és ebben a kisfilmben hangzott el, hogy évente 60.000 újabb megbetegedést regisztrálnak, amiből 30.000 halállal végződik. Szegény anyukám akkor teljesen összezuhant. Nem akartam így látni, és kicsit saját magam hibáztattam, hogyha nem lennék beteg, akkor ez nem így lenne. De mivel ez nem kívánságműsor, így az önokolást gyorsan abbahagytam és próbáltam koncentrálni az előttem álló vizsgálatra.

13.15-kor már hívtak is, hogy mehetek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon féltem a vizsgálattól. Iszonyatosan rettegek a bezártságtól, és úgy gondoltam, hogy ez is olyan szerkezet, ami teljesen „elnyel”. Szerencsére nem olyan a gép, és félelemnek nyoma sem volt :)

Azt hittem, hogy maximum 20 perc lesz a vizsgálat. 2,5 óra volt. Először egy szobában kérdeztek ki a betegségeimről, műtéteimről és egyéb általános dolgokról. Aztán megkaptam intravénásan a radioaktív izotópot. Vicces volt kicsit, mikor bemértek, hogy mennyire sugárzom… :) Utána 1 órát kellett eltöltenem egy nagyon kellemes szobában, ahol innom kellett közel 1,5 liter vizet, melyben röntgen kontrasztanyag volt. Közben néztem a tv-t, pihengettem, és már nem annyira izgultam a vizsgálat miatt.

Aztán behívtak, és már feküdtem is fel az „ágyra”. A vizsgálat kb. 20 perces volt. Amikor megláttam magát a gépet, akkor egy hatalmas kő esett le a szívemről, ugyanis nyitott mindkét végén :) Így már nem féltem a bezártságtól. A képen talán valamennyire látszik, hogy nyitott a hátsó rész is.  

Maga a vizsgálat egyáltalán nem volt félelmetes vagy ijesztő. Pár centinként tolják beljebb és beljebb az embert, és könnyű így megszokni az addig fura környezetet.

Én kaptam még intravénásan valami mást is, de nem emlékszem pontosan, hogy mit, de az is valamiféle jelzőanyag volt. Ezt kimondottan limfómásoknak szokták beadni a vizsgálat közben.

A vizsgálat alatt folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy „egészséges vagyok, egészséges vagyok, minden rendben van”. Azért imádkoztam jóval a vizsgálat előtt és alatt is, hogy csak a nyakamban legyen rákos elváltozás. Igazából elhatároztam, hogy csak ott lesz.

Aztán véget ért az egész, de előtte még le kellett ülnöm pihenni egy úgynevezett inaktív szobában. Itt ki volt téve többfajta gyümölcs és csokoládé, ugyanis egész nap nem lehetett enni. Ez a szoba is annyira hihetetlen volt számomra. Bőrfotelek, plazma tv, étel.

Szóval a PET/CT-től egyáltalán nem kell senkinek sem tartania, mert nagyon kedvesek az ott dolgozók, nagyon szép körülmények között zajlik az egész. Nagyon szimpatikusnak találom, hogy Pozitron-Diagnosztika Központ ennyire odafigyel a részletekre, hiszen mindenki megijedve, félve érkezik, és az előbb említettek által kicsit mindenki megnyugodhat.

Anyával aztán elindultunk. Anya ment dolgozni, én meg mentem Puppyhoz, mert aznap műtötték a bölcsességfogát, úgyhogy gyorsan átalakultam ápolónővé.

Az eredményt 2-3 munkanap múlvára ígérték. Mivel vizsgálatom péntekre esett, ezért kedd-szerdára vártam az eredményem. Addig persze nagyon izgultam, hogy csak a nyakam legyen rákos. A családom és a barátaim is nagyon szorítottak, úgyhogy ennek is köszönhetem, hogy nagyon jó eredményt kaptam. A vizsgálatról bővebben itt.