Hogy miért nem írtam eddig? Meg tudom magyarázni :) Minden esetre nagyon köszönöm Lívusnak, hogy tegnap kommentelt. Lehet, sosem kezdek bele ismét.

Sok mindent fel tudnék sorolni, de legnyomósabb érvem talán mégis az, hogy úgy éreztem, hogy a blog írása a múlthoz köt. Vagyis, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy beteg voltam. Ragaszkodom a már nem létező betegséghez.

Azt hittem, hogy már teljesen le kell tennem ezt az egészet, pedig nagyon úgy tűnik a körülöttem történő események miatt, hogy még van dolgom ezzel a témakörrel. És hogy mi a dolgom, azt természetesen pontosan nem tudom megfogalmazni, de van. Erre kellene rájönnöm.

Amíg nem írtam, rengeteget tanultam magamról, a világról és a körülöttem zajló eseményekről, a természetről és a természet/élet rendjéről. Azt hiszem, ezek nagyon fontos dolgok. És talán ezek nélkül nem is lehet igazán továbblépni.

Ez alatt az idő alatt rengeteg „démonomat” legyőztem, talán már csak pár van hátra, ami megszelídítésre vár. 

Nos, hol is tartok most? 

A műtéti hegem kívül semmi nem látszódik rajtam. Bár azt is csak akkor lehet észrevenni, hogyha valaki a nyakam vizslatja. De azért ez nem jellemző. 55 kg-os vagyok, és vagány rövid frizurát hordok. Hetente csak párszor alszom délutánonként. Rendszeresen jógázom, úszom, és járok terápiákra, főzőcskézek, festek, fotózom (a tevékenységeimet kezdőbetű alapján választom :) ), a virágaimat ápolom. Sokat beszélgetek a növényekkel és az állatokkal. Nagyon jófejek mind. Nem sietek el semmit, nem erőszakoskodom. Megtanultam, hogy minden úgy jó, ahogy van. Teljesen vegetáriánus lettem, és igyekszem a lehetőségekhez mérten minél egészségesebb ételeket magamhoz venni. Tanulok, iskolába járok és új szakmám lesz. Figyelek mindent, ami a közelemben van, hogy mi miért történik. Figyelem, hogy milyen vagyok, hogy mik a reakcióm, és amit hátráltatónak érzek, azon igyekszem változtatni. Ami úgy érzem, épít, annak örülök és megtartom.

A jövő? Az jó kérdés. Keresem az utam, a helyem. Azt vettem észre, hogy folyamatosan arra keresem a választ, hogy mi a hivatásom. Tudom, hogy amíg ezt kutatom, sosem érkezik meg. Úgyhogy a görcsölés nem egy előremutató tényező, de nehéz nem így csinálnom. Nagyon szeretnék valami hasznosat, érdemit tenni. Nem is magamért, mert szerintem, amit lehetett, azt megtettem, csak csiszolgatnom kell.

Vannak terveim, de még az összes képlékeny. Alapvetően van időm kitalálni azt, hogy hogyan tudnám a lehető leghasznosabban betölteni azt a helyet, amit nekem szántak. Csak a türelem továbbra is egy alig ismert terület számomra. Nem baj, mert ezt is megtanulom.