Mára már tényleg olyan szinten elviselhetetlen voltam a fájdalomtól, hogy szegény anyukámat bántottam meg immáron nagyon sokadjára. Szegény csak jót akar nekem, ápol folyamatosan, meg megtesz mindent, hogy jobb legyen nekem, de hétfőn és ma az orvosnál valahogy nem tudtam magam moderálni. Egyszerűen olyan szinten ideges voltam, hogy csináljanak már valamit, mert felrobbanok. Beszélni ugye nem tudok, így a problémáimat sem tudom szóban elmondani senkinek. És az én drága anyukám csak annyit lát, hogy forr a fejem, és kb. verekedni tudnék. És sajnos ő a szenvedő alanya a problémáimnak. Ma már neki is elege lett belőlem, és így is csak annyit mondott halkan, hogy „elég legyen most már!”. Annyira rosszul érzem magam, mert nem akarom bántani, csak egyszerűen most jutottam el oda, hogy kezd elegem lenni ebből az állandó fájdalomból.

Az viszont nyugtat, hogy vége a kezeléseknek. De ezt a végére miért kellett? Ezen el kell gondolkodnom, azt hiszem. Biztos megvan rá a válasz, csak még azzal vagyok elfoglalva, hogy mikor ecseteljük újra a szám, mikor vegyek be fájdalomcsillapítót stb., szóval most ilyen földhöz ragadt dolgokkal foglalkozom. De mihelyst jobban leszek, nekilátok a lelki részét is lerendezni. De első tippem az, hogy túl félvállról vettem a sugarat…

Viszont megvan a legújabb csel! Persze, nem tudom, hogy ez így legális-e, mert most olvastam a tájékoztatót, hogy naponta 2 kávéskanállal lehet bevenni, én most azt hiszem az 5-nél járok :) Minden esetre határozottan jobb a közérzetem, a kedvem, hiszen semmi fájdalmat nem érzek, mert úgy lezsibbasztottam az egész szám :) Ez arra is jó volt, hogy szedtem Anyának virágot és bocsánatot kértem a világ legjobb anyukájától. De visszatérve erre a szerre. Gyógyszertári készítmény, és ez van ráírva: Susp.anaesthet.dos. Nos ez egy gél, ami lezsibbasztja az egész fejem kb. és nem érzek végre fájdalmat :) Azért megpróbálom módjával csinálni, de olyan jó most egy kicsit így lenni :) :) :) :) :)

Úgyhogy gyorsan elmondtam a kutyának is, hogy nagyon szeretem, és Anyának is :) Amúgy a gyógyszer lényege az lenne, hogy tudjon enni-inni az ember.

Nem tervezek függő lenni ettől a szertől, de attól félek, többet kell szednem, hogy ne bolonduljak bele abba, hogy nem tudok beszélni, és nem tudok sehova sem menni. Amúgy sem vagyok az az otthonülős fajta, így még rosszabb elviselni, hogy itt fekszem és ecsetelem a szám… De most a panaszkodást be is fejezem… Egyszer csak elmúlik, azt mondják türelem… Na, ez az, aminek mindig is a híján voltam :)