Mikor ezt írom, már 4 kemoterápiás kezelésen túl vagyok. És ha visszagondolok, honnan indult az egész… Egy megnagyobbodott nyirokcsomóval kezdődött.

Sosem gondoltam volna, hogy 28 évesen rákos leszek. Arra meg végképp nem, hogy ezt pozitívumnak és nem negatívumnak fogom fel. Persze, először az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon meghalok-e, vagy mennyi időm van hátra. De szerencsére ezen elég hamar túlléptem, és úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó ennyi idősen meghalni.

Ebben a betegségben talán az a legérdekesebb (a számomra szép neve mellett :) ), hogy jellemzően a fiatal felnőtteket érinti.

Mióta tudom, hogy hodgkin-limfómám van, azóta szebb, boldogabb és teljesebb az életem. Nekem ekkora pofon kellett ahhoz, hogy észrevegyem végre, hogy valamit nem jól csinálok, nem jól élek. A betegségnek köszönhetően végre elkezdtem megbecsülni és értékelni az életem, ami ezelőtt sajnos nem így volt.

Alapvetően nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ez a betegségem, akármilyen furán is hangzik. Hiszen ezt a rák-típust lehet a legjobban kezelni. Sokat olvastam a hodgkin-kórról, és mindenütt ezt írják. Ez az oldal szerintem minden fontosat tartalmaz:

http://daganatok.hu/hodgkin-kor/

Magamon egyelőre annyit látok, hogy már két kemó után a daganatom látványosan csökkent, és a negyedik után már alig látszik, bár még érzem, hogy van még ott egy kevés duzzanat.

Próbáltam minden lényegeset összeszedni, kigyűjteni és leírni, ami másoknak is segítségül szolgálhat.

Akit közvetlen vagy közvetve érint a hodgkin-kór, az az én kis történetemen keresztül is megismerheti.